Pierrot interjú: hogyan készült az Underground Panic társasjáték?

Pierrot (Marosi Z. Tamás) mint zeneszerző, szövegíró, előadó és zenei producer mindenki számára ismert. Azt viszont kevesebben tudják, hogy mint társasjáték szerző is sikeres.
Az új katalógusunkban megtalálható legújabb „szerzeménye” az Underground Panic című társasjáték. Ennek apropóján beszélgettünk vele, hogy megtudjuk mi inspirálta a játék megalkotása és kivitelezése során.

Köztudott, hogy nagy játékrajongó vagy és régóta foglalkozol játékfejlesztéssel is. Honnan ered a társasjátékok iránti szenvedélyed?

Nos, erre nincs egzakt válaszom. Adott a lehetőség, hogy egyszerűen nem múlt el sosem a gyerekkorom, de ez azért bizonyára nem teljesen igaz. Én is átmentem azon a korszakon, amikor a legtöbb fiatal felnőtt igyekszik megtagadni mindent, ami a gyermekéveihez kötődik. Én elég gyorsan felnőttem, családot alapítottam, munkába álltam, elindult a karrierem. Szóval inkább a bennem örökösen buzgó kreativitásomat lehet okolni, hogy a játéktervezés ma a fő foglalkozásom. Ez egy olyan terep ahol, ha nem is teljesen szabadon, de lehet szárnyalni, ha az emberfia tobzódik az ötletekben.

Természetesen még van egy befolyásoló tényező: korábban utazóként és szobatudósként is rengeteget foglalkoztam az ősi absztrakt stratégia játékokkal, ezek kultúrtörténeti vonatkozásaival. Nyilván az akkor megismert mechanizmusok és minták ugyanúgy beépültek a gondolataimba és mozgatják a fantáziámat.

Mióta készítesz társasjátékokat? Mely játékok köthetőek a nevedhez?

Az első társasjátékot 13 éves koromban csináltam, és abban az időben mindjárt vagy fél tucat kikerült a kezemből. Ezeknek viszonylagos sikere volt az iskolákban, ahová jártam. A gimnáziumban még társasjáték klubot is szerveztem, ahol sokat törtük a fejünket egyes ősi játékok eredeti szabályrendszerén - olyanokén, amiről akár a mai napig nem tudjuk, hogy hogy is játszották. Ettől kezdve kisebb-nagyobb szünetekkel ugyan, de gyakran előkerült a munkáimban vagy a szabadidőmben a társasjáték, jó néhányat készítettem ajándékba vagy épp megrendelésre, oktatási célból stb. Az első kereskedelmi forgalomba kerülő játékom az Irány a Kincses sziget! című volt, ami 2016 karácsonyára jelent meg. Azóta további három játék is a boltok polcaira került, a Rejtély a Babaházban, a Répáskert, és most az Underground Panic.

Most jelent meg az Underground Panic családi játékod, mely megtalálható új katalógusunkban. Mi inspirálta? Honnan jött az ötlet?

Ezeket az inspirációs trigger impulzusokat nagyon nehéz ám visszakeresni! A fene se tudja. Érdekelt talán a téma, vagy a mechanizmus, miszerint együtt futunk egy közös ellenség elől, de annak a lépését (egyes amerikai típusú játékokkal szemben) ki lehet számítani, mégis kihívás ez a menekülés. Vagy az, hogy hogyan játszhatunk együtt közösen, kooperatív módon, mégis hogy lehet a játék végén győztesünk is egyben. De az is lehet, hogy a kártyák, mint játékelemek egyidejűleg többféle felhasználási módja indította el a golyót az agyamban. Nem tudom. Mindenesetre idáig gurult. És ezek fentebb mind belekerültek a végső műbe. Nagyon szeretem ezt az egyszerű szabályrendszerű, szórakoztató, de egyáltalán nem sekélyes játékot, ami eredetileg "Ürgefrász" névre hallgatott, csak a nemzetközi megjelenés miatt kellett újrakeresztelni.

Ha már a fejedben összeállt a koncepció, akkor hogyan „ölt testet" mindez társasjáték formájában? Részt veszel az egész folyamatban az ötlettől kezdve a megvalósításig? Vannak szakemberek/kollégák, akik segítenek ebben?

Alapvetően egyedül dolgozom, tehát a fejemben megszületett ötlettől végigviszem a folyamatokon a projektet egészen a megvalósulásig.
Először jegyzetelek, majd a számítógépen egy egyszerű vektorgrafikus programban elkészítem a vázlatokat, közben leírom az alapvető szabályelemeket. Ezeket egyszer csak kinyomtatom valami kezdetleges formában, és kipróbálom a feleségemmel. Ő nagy segítség számomra, a vele való első kísérletek formálják a legtöbbet, a játéktervet. Nagy szerencsém, hogy nem csak ügyes társasjátékos, de képes elemezni is az egyes helyzeteket, problémákat.

Ezek után - mivel az esetek nagy százalékában tematikus játékokat tervezek - az első tapasztalatok nyomán egy látványosabb prototípust készítek, és ezzel folytatódnak a tesztek szűk, majd egyre bővülő körben. Immáron 7 éve működtetünk egy saját társasjáték klubot (a lakásunkban), így remek játékpartnereim vannak, akik ráadásul szívesen vállalkoznak játéktesztre is.

Végül, amikor már a sokadik prototípus készült el a digitális nyomdában, egy profi, hivatásos tesztelő csapatnak adom át a játékot, akiknek a szűrőjén a legkisebb aránytalanság, hiba, eldolgozatlan szabályelem is fennakad. Az ő komoly, minden részletre kiterjedő elemzésük - és azt ezt követő finomhangolás - után válik csak számomra késszé a játék. Természetesen akkor lesz valóban kész, ha a kiadó is átfuttatta a fejlesztői szűrőin, valamint a végleges grafikai is megszületett.

Mi volt a legnagyobb nehézség az Underground Panic megvalósulása során?

Nos, ezt projektje válogatja. Azonban egyértelműen számomra az egyik legnagyobb problémát saját magamnak generálom a fejlesztés során. Ugyanis azzal, hogy a szokásosnál látványosabb grafikával dolgozom a prototípusoknál, a változások csak nagy munkával és költséggel követhetők le. Ez aránytalannak tűnik minden megfigyelő számára. Én azonban tudom, hogy ezzel a plusz munkával nem csak szórakoztatom magam és a játékostársakat, hanem a játék "interfészét" tesztelem, alakítom egyben. Ekkor derül ki, hogy mit és hol kell feltüntetni a táblán, hogy milyen színek szerepelhetnek az egyes területeken, amik majd nem akadnak össze pl. a játékos színekkel, milyen elem milyen méretben ideális akár gyártási szempontból és így tovább. Ez az odafigyelés a részletekre nagyon hasznossá válik akkor, amikor a végleges grafika készül a játékhoz. Azonban a legnagyobb nehézségként mégsem ezt említeném. Hanem a várakozást. Amíg egy játékötletből játszható játék kerekedik, biztosan hónapok telnek el. Ez az időszak viszont aktív és kreatív. Viszont az utána következő egy-másfél év, vagy még több, amíg kiadót és végső formát talál magának, egy meglehetősen passzív és kétségbeejtően unalmas időszak. Eközben ráadásul óhatatlanul eltávolodom a "lezárt" projekttől", mégis időnként elő kell venni és képviselni különböző fórumokon, demókon, bemutatókon. No ez az, ami a legrosszabb a folyamatban. A várakozás és a bizonytalanság.

Röviden összefoglalnád, miről szól az Underground Panic?

Az Underground Panic egy félkooperatív családi társasjáték, amelyben egy ürgecsaládot irányítunk. A békés esti tévézést megzavarja az ember, aki egy vödör vizet önt az ürgelyukba, így a család menekülőre fogja a dolgot. Át kell verekedniük magukat a szövevényes földalatti járatokon, hogy végül egy távolabbi hátsó kijáraton távozhassanak. Ehhez együtt kell működniük egymással, ugyanis a víz fokozatosan újabb és újabb szinteket önt el a járatrendszerben, ha pedig az egyik családtagot sérülés éri, akkor mindenki más is sérül (érzékeny állatkák ezek, na). Szóval figyelünk egymásra, de közben mentjük, ami menthető - és ez utóbbi az ürgék esetében kizárólag az élelemre vonatkozik.

Játéktechnikailag egy kártyákkal vezérelt versenyjáték, ahol a közös és az egyéni célok egyszerre érvényesülnek. Muszáj "önzőzni", ha nyerni akarsz, de ha túl sokszor teszed, kockáztatod a közös menekülés sikerét, így végső soron a te pontszámod is csökken - pedig épp ezért "önzőztél". Családi játékról van szó, jót tesz neki a véletlen viszonylag nagy szerepe, de ez csak azért lehet így, mert a véletlen által kezedbe adott lehetőségek után még mindig rengeteg döntési lehetőséged van, így egy pillanatra nem érzed, hogy a játék játszik veled, csak egyszerűen élned kell az eléd táruló ehetőségekkel. De előre tervezni is tudni kell. Érdekesség, hogy nincs saját ürgefigurája (így játékos színe sem) senkinek, mindenki irányíthat minden ürgét, akár ugyanabban a fordulóban többször is ugyanazt. 11 forduló alatt megtelik a járatrendszer vízzel, ez alatt tehát végigmegy a játék. Nagyjából 45-60 perc egy parti.

Kiknek, illetve milyen alkalmakra ajánlod az Underground Panic társasjátékot?

A tesztek során felnőtt társaság is nagyon jól szórakozott az Unerground Panic játékkal, de alapvetően a családokat céloztam meg vele. Kifejezetten családokra szabott az a feladat, amikor együtt kell cselekedni, de mindvégig ott a dilemma mindenki fejében, miszerint mikor kell tennem magamért és mikor a közösségért. A kisebbeknek (8+) a játék által könnyen tanítható az együttműködés fontossága, a nagyobbaknak pedig talán épp az ügyeskedés, a saját érdekeink érvényesítése, ha azt a körülmények éppen megengedik. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyerekek önállóan ritkán társasjátékoznak, így egy jó családi társasjátéknak el kell szórakoztatni a szülőt is úgy, hogy ezzel viszont ne adjon feltétlen előnyt a felnőttek, a nagyobbak számára. Szerintem az Underground Panic ennek a kritériumnak tökéletesen megfelel.

Vannak még további játék terveid? Mikorra várhatjuk a következő társas remeket tőled?

Tervem? Rengeteg! Késznek mondott játékfejlesztésből is van egy jó tucatnyi! Ezeket kínálom mostanában hazai és külföldi kiadóknak. Van közöttük egyszerű kártyajátéktól kezdve a családi, könnyedebb játékokon át a jóval nehezebb stratégiai játékokig mindenféle. Igazán termékenynek mondhatom magam, csak ugye az a fránya várakozás... Mindazonáltal tudható már, hogy jövőre két játékom biztosan megjelenik (egy családi játék 7 nyelven, egész Európában, és egy dedukciós partijáték a hazai boltokban), de ha sikerülnek a további egyeztetések, akkor talán még több jövőbeni megjelenésről tudok beszámolni hamarosan. Csak ezek nagyon lassan forgó kerekek, ezt el kell fogadni.

Tekintsd meg Pierrot legújabb szerzeményét webáruházunkban: Érdekel az Underground Panic

Kattints, és tekintsd meg a Piatnik családi társasjátékait! MEGNÉZEM A CSALÁDI JÁTÉKOKAT

További érdekes tartalmakért kövesd Instagram oldalunkat: PIATNIK INSTAGRAM

Kövesd Facebook oldalunkat, ahol további hasznos információkat találsz: PIATNIK FACEBOOK

Amennyiben tetszett a cikk, iratkozz fel hírlevelünkre, hogy biztosan értesülj újonnan megjelenő híreinkről, játékainkról: PIATNIK HÍRLEVÉL